A Vespa történelmi háttere. Képessége a megújulásra, fejlődésre; sötét korszakokat és rendszereket legyőzve!

A 2. világháborút követően kialakult egy újfajta versenysport, mely gyors, de mindenekelőtt ellenálló motorokat és versenyzőket igényelt. Specifikussága az egyenetlen, szinte megközelíthetetlen, több száz kilométeres terepen való versenyzésben rejlett, változatos és bárminemű időjárási viszonyok közepette.

A verseny szabályai szerint a pilótáknak előre meghatározott időpontokban kellett megérkezniük az előre kijelölt  ellenőrzési pontokra, mialatt az előírt óránkénti sebességi átlagot sem léphették túl a megengedettnél. Amennyiben ez megtörtént a versenyzőt kizárták a győztes névsorból.

A motorkerékpárok számára mindez kemény próbatételt, míg a gyártóknak lehetőségekkel teli kihívást jelentett.

A Piaggio 1948-ban öt sportvespával debütált a "Milano-San Remo" versenyen termékük megbízhatóságát demonstrálva.

A következő évben, három verseny eredményének összesítése után  a Piaggo robogó besorolásban, 125 köbcentis osztályban első helyen végzett, megkaparintva az IMF által támogatott "Nemzeti Szabályszerűségi Trófeát".

A Piaggio a XXVI. Sei Giorni International-en tűnt ki versenytársai közül mikor az általa indított tíz versenyzőből kilenc aranyérmes lett. A Vespa hírneve sportsikereinek köszönhetően legendássá vált, mely azóta is töretlen.

Azt követően, hogy a Ház megkapta a rangos ipari díjat Enrico Piaggio úgy döntött, hogy kiszáll, de a legjobb versenyzők számára biztosította, hogy a következő szezonban a Vespa Club Italia "zászlaja" alatt versenyezzenek.

A Vespa Giro Speciale elnevezés tisztelgés a Vespa G.S. modell előtt.